Interjú Katával

Kata blogjai:
http://vampirehunterandonedirection2.blogspot.hu/
http://vampirehunterundonedirection.blogspot.hu/

Én:-Kata,mi ösztökélt,hogy legyen One Direction és vámpírvadász 2.?
K.:-Mivel láttam, hogy nagy sikere volt az elsőnek, így gondoltam lehetne második is. Be akartam bizonyítani főként magamnak, hogy más oldalról is lehet megközelíteni a történetet. És remélem sikerül is..

Én:-Az elején miért választottad az 1D-t?
K.:- Mert azokat kellett beletennem a történetbe, akikről szívesen olvasnak. Persze most már egyre nehezebb, mert kezd kissé unalmas lenni a sok One Directionnel kapcsolatos történet. De mondjuk egy sima szereplőkkel való történetet kevesebben olvasnak el, mint egy sztárral kapcsolatosat.

Én:-Mindkét blogban hogy alakítottad ki a jellemeket?
K:-A két női főszereplőket leginkább az én jellememre alakítottam. Bár ellentmondás van a kettő között, mivel az első részben sokkal erőteljesebb volt a szereplő, míg most a másodikban nem túlzottan. De mégis, mindkettő világnézetében van egy rész, amit magamról mintáztam.

Én:-És mit tudsz mondani a hátterekkel kapcsolatban?(család,stb.)
K.:-Uhh, kényes téma.. Ugye egyik részben sincs jelen a történetben a főszereplőnek az anyja úgy rendesen. Az első részben például "szörnyként" van ábrázolva. A másodikban meg kórházban van, bár ebből még lesznek érdekes dolgok kihozva. De a lényeg, hogy ez kissé az én lelki dolgaimra is mutat, mert sok rossz gyerekkori emlékem van anyukámmal kapcsolatban. És mivel apukámat imádom, így a történetben is ő a szeretett családtag, hogy ő rá támaszkodhatni lehet, a lány mellett van és bármi lesz, ő szeretni fogja.

Én:-Gondolom,sok csavarral érkezel ide is...Honnan jönnek az ötletek?
K.:-Pillanatnyi gondolatok. Igazából nem is tudom. Nem is tudom miről fogok írni, csak leülök, amikor kedvem tartja és elkezdek random írni valamit, aztán jönnek csak az ötletek, hogy milyen jó lenne, ha ez is lenne benne. Talán egy alkalom volt, amikor elterveztem mit is akarok kihozni az egyik részből, de aztán tovább futtattam gondolatba és annyi minden hozzáadódott, hogy nem is tudtam melyiket lenne jó leírni. Akár a hét tapasztalataiból is jöhet, hogy így egyszerre végiggondolom mi történt, miket hallottam. Meg igazából a történetírás sok mindenre jó, például amikor hosszú kínlódó napok után leülök és így egyszerre kieresztem őket a fantáziám által.

Én:-Tervezel könyvet írni más témában,pl egy mágusról?
K.:-Ilyen természetfelettit nem hinném, maximum egy rövidke novellát, de hosszabbat biztos nem.

Én:-Az álmaid közé tartozik kiadni egy könyvet?
K.:-Persze:D

Én:-Egy befejezett könyvet magad mögött hagyva milyen érzés fog el?
K.:-Egyrészt szomorú, hogy elértem a végére, másrészt meglepődött, hogy ennyi minden eseményt bele tudtam vinni a történetbe. Meg kicsit jó érzéssel is töltött el, hogy legalább egy történetet sikerült befejeznem.

Én:-Annyi feliratkozód van.Milyen élményt váltott ki az első?
K.:-Én egyszerűen csak nem tudtam elhinni hogy tetszhet valakinek is az, amit írok. Még mindig bizonytalan vagyok, hogy jó az amit írok.(Ezek után,hogy interjút készítenek veled?)

Én:-Mennyire lesz happyend a 2. végén?
K.:-Bizonytalan a vége, addig még sok más történhet. Én az első részére sem terveztem, hogy meghalnak. Itt sem tervezem, hogy milyen lesz a vége...még én sem tudom. Talán még én is meglepődök mit hozok ki belőle:)